Azt mindannyian tudjuk, érzékeljük, hogy több időt töltünk a közösségi oldalak használatával. De a mennyiséggel is tisztában vagyunk?
A smart insights statisztikája („What happens online in 60 seconds?”) a legnépszerűbb közösségi médiumot vizsgálja fő profiljuk szerint. Ha visszatekintünk az elmúlt 3 évnyi internet-felhasználási módjainkra, akkor lassan tényleg „tartalomsokkot” kellene kapnunk.
A 8 cikkelyből néhány kiugró eredményt ért el, hiszen például a Youtube videó feltöltéseinek az órái vagy a Whatsapp üzenetküldésének számai (millió) a 2013-as állapotukhoz képest megnégyszereződtek! Talán kár erre pazarolni az időt, de: milyen okok állnak ennek a hátterében? – erre próbáltam részben saját kútfőből, részben mások megkérdezésével lehetséges válaszokat találni. Viszont nem fogok foglalkozni a Wordpressel, a Twitterrel és az Instagrammal, mert nem használom őket. A Twitter esetében ez nem is meglepő, hiszen egy 2014-es magyarországi felmérés kimutatta, hogy Magyarországon az internettel rendelkezőknek csupán 5%-a szokott hetente többször „tweetelni”. Természetesen, azóta valamennyit biztos nőtt ez a szám. Azért érdekes, hogy nálunk nem lett nagy keletje.
Bár szeretem az egyszerű, de nagyszerű dolgokat, nem lettem (még) Insta-hívő. Ha egyik ismerősöm összeköti az Instagram fiókját a Facebookjával, úgyis mindent látni fogok. De marketing célokra való használata (márkaépítés, PR jellegű célok) talán mára már elengedhetetlen lett.
A második kép forrása: Medicalnewstoday.com
Azt gondolnánk, hogy manapság mindenki rendelkezik interneteléréssel otthonában – legalábbis fiatal fejjel ezt mondanánk, miközben elfeledkezünk vagy alapból kizárjuk ebből a közösségből az idősebb korosztályt. De egyre több 65 év fölötti fizet elő és tanulgatja a netezést, így ők is hozzájárulnak statisztikánk megdöbbentő eredményéhez. Az sem meglepő már, ha egy háztartásban az egy személyre jutó eszközhasználat megnégyszereződik: asztali gép, laptop, tablet, okostelefon. Elképzelhetetlen, hogy minden évben ne díszelegjen valamelyik a karácsonyfa alatt. Ehhez persze az okostelefonok „szavatossági idejének gyors romlása” is hozzájárul (habár egy rendszerfrissítés vagy a gyári adatok visszaállítása sokat segíthet rajta).
A közösségi médium növekvő használatának spektruma nemcsak az idősek felé terebélyesedik, hanem az egyre fiatalabbak is bekapcsolódnak ide. Az elsős kisiskolások is telefonnal a hátizsákukban járkálnak, mivel ha baj érné őket vagy valamilyen probléma támadna, rögtön tudják hívni a szülőket. És egy szülő sem szeretné, hogy kiközösítsék a gyereküket azért, mert ő pl. nem ismeri a Subway surf-öt. Az viszont előfordulhat, hogy én vagyok túlságosan lemaradva, és már az óvodások is nyomkodják az udvaron.
400 órányi videó feltöltés 2015-ben. A Youtube nem csupán egy videómegosztó oldal (amivel most a Facebook próbál vetekedni, ezért változtattak a videók elindításának a szerkezetén). Persze, fő funkciója a zenecsatornák, lejátszási listák, teljes filmek és sorozatok megtekintése. A Facebookhoz hasonlóan ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy Maslow piramisának önmegvalósítási szintjét erősítse az ember magában. Ma már pár kattintással, egy jobb okostelefonnal saját csatornát indíthatunk a Youtube-on, ami akár 5 perces hírnevet is hozhat nekünk. Az internet mindig felkap egy-egy ötletet, videót (a vicces bakik vagy állatvideók tuti befutók), de ezek tiszavirág életűek, ami szerintem rendben is van. Ahhoz, hogy valaki magát igazi vloggernek (videóblog készítőnek) nevezhesse, rendszeres feltöltésre, jó/humoros beszédképességre és érdekes témákra van szüksége. Az, hogy a videóinak a minőségére és azoknak egyre jobbá tételére figyeljen, a legtöbb embernek idővel magától is elkezd számítani. Ha elég kitartó az ember, és valóban tehetséges, több százezres nézettsége is lehet a végén, amit a Youtube a jól kiépített partnerprogramjával támogat – azaz igazi business lehet a hobbiból.
A Whatsapp is ügyesen játszik, hiszen a kapcsolatfelvétel, másnak a megtalálása sokkal egyszerűbb és pontosabb, mint a Facebookon. Csupán a telefonszám helyes bepötyögése szükséges, és az, hogy a másik is rendelkezzen az alkalmazással. Ha a közelben még Wifi is található, akkor rajta keresztül ingyen telefonálhatunk ismerőseinkkel (bár erről talán inkább a Viber a híresebb, és persze szinte már mindegyik közösségi médium rendelkezik ezzel a szolgáltatással). Személy szerint én a családommal a Whatsapp-on szoktam képeket, videókat megosztani, mert valahogy „zártabbnak” érzem, mint a Facebookot (bár ennek az érzésnek nem lehet túl sok logikai alapja :D). Mondjuk a „kék arckönyvvel” ellentétben a Whatsapp sokkal erőszakosabb abban az értelemben, hogy az üzenetben megosztott médiaanyagokat azonnal letölti, sőt szerintem a Wifi bekapcsolást követően elsőnek ezeket az üzeneteket kapjuk meg.
Képek forrása: Secondaryceiag.wordpress.com + Jebiga.com (John Holcroft szatirikus illusztrációi)
Végül a Facebook. Egyik tanárom kirakat-mutogatásnak nevezi, és valóban erről (is) szól. Ki tudja jobban berendezni a maga kirakatját; mennyi pozitív visszajelzést kap a „végtermék”, azaz sikeres volt-e az eladás. Azonban maradjunk a 2015-ös, 3.3 milliónyi posztszámnál. A Facebook valóban elmondhatja magáról, hogy közösségi oldalként teljesen lefedi az emberek mindennapi életének minden egyes másodpercét. Nemcsak a személyes kapcsolatainkat ápoljuk rajta keresztül, hanem a félhivatalosakat is. A tanárok zárt csoporton belül osztják meg diákjaikkal az iskolai feladatokat, figyelmeztetik őket a másnapi ünnepségre való kiöltözésre stb.
Posztszám növelő a különböző vállalatok és vállalkozók megosztásalapú nyereményjátékai, emellett a különféle „kihívásos divatőrületek”. Van ennél egy félelmetesebb elterjedt nézet: ha nincs megosztva, nem is történt meg. Mintha az offline jelenlétünk megosztás nélkül nem lenne már értékes. Zombi módjára zabáljuk a magán, helyi és globális szintű tömörítettséget a telefonunk képernyőjén (legyen ennek a jelenségnek a neve fast interest consumption, ha még nem létezne rá semmi).
Megpróbálom külső szemlélőként is nyomon követni ezt az egyre gyorsuló (és talán cél nélküli) folyamatot, nemcsak az árral haladni – bizonyára sok érdekességet és gondolkodnivalót fog még magával hozni.
