November 6-án került megrendezésre az első audionarrált filmvetítés a Gyermekek Házában, Győrött, a Vidanet Zrt. , a Civil Support Nonprofit Kft. és az AKKU – Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület együttműködésével. A tanú című film audionarrált változatát tekinthettük meg. 

Mi is ez az audionarráció? Egy látássérült számára nehezebb megérteni egy film cselekményét, hiszen ő leginkább a hallására hagyatkozhat. A dialógusokból, háttérzajokból nem mindig derül ki, hogy helyszínváltozás történt, vagy gondoljunk csak a színészi oldalról a kimondatlan gesztusokra, arcmimikára, rendezői oldalról pedig a film művészi és dramatikus kompozíciójára. Az audionarráció a film dialógusainak szüneteiben tolmácsolja a nézőknek a dramaturgiailag és művészileg elengedhetetlen információkat (szem előtt tartva a művészi alkotás elsőbbségét).

Ahhoz képest, hogy ez egy"kisebb" rendezvénynek számított – ennek ellenére több mint 100-an vettünk részt rajta – a szervezők gondosan odafigyeltek minden egyes részletre. Bár nem lehetett eltéveszteni a ruhatárolót, büfét, mosdókat és a vetítőteremet, biztos ami biztos alapon azért kiírták. A regisztrálás és a ruhatár működése gördülékenyen folyt. A büfében a szokásos pogi, apró sütemény és víz mellett még gyümölcs és kis dobozos üdítőital is helyet kapott, arról nem is beszélve, hogy a host/hostessek pedig még arra is odafigyeltek, hogy mindenkinél legyen folyadék. Köszönet a lelkiismeretes munkáért!

A filmvetítése előtt mindenki kapott szemtakarót. Próbáltam végig magamon hagyni, de több okból se sikerült: a nyitójelenet narrálása kicsit kuszára és túl sokra sikeredett, nehéz volt összerakni, mit is csinál a főszereplő. De a legnagyobb "probléma" az volt, hogy látó vagyok. Nem szoktam hozzá, hogy csak a hangokra támaszkodhatok, hogy a koncentrációm egyedül arra irányulhat. Emiatt gyakran kiestem a "ritmusból". (Tehát egy eddig nem ismert koncentrációs tesztjátékként, vagy fejlesztőként is felfoghatjuk.)

A narrátor, Lendvay Zsóka, kellemes hangján nem csak puszta száraz tényeket közölt, hanem a változatos nyelvezetet minőségjelzőkkel és hangulatfestő szavakkal dúsította, amely valóban "láttatták" a filmet. Sajnos a nagyobb háttérzajnál semlegesítették egymást az eredeti hangsáv és az alámondott szöveg, ezt mindnyájan megemlítettük az utána lévő beszélgetéskor. Mint kiderült, külön engedélyt kell kérniük a hangsáv apró változtatásához is, ezt nem tartalmazza a film jogdíja. 

Ettől függetlenül a látássérültek és gyengén látók köszönetüket fejezték ki a szervezőknek – és a nyitott látóknak, akik eljöttek –, és további audionarrált filmvetítés megvalósításában szorgalmazták őket. A nagy érdeklődés és siker miatt talán bízhatunk is ennek az egyedülálló kezdeményezésnek a támogatásában.

És úgy tűnik lesz is folytatása a kezdeményezésnek, legalábbis a Vidanet felismerte az akadálymentesítésre való nagyfokú igényt.

A kép forrása: Szabó Zoltán, a győri Patrónus Lions klub tagja