Ismét a Scolar kiadó könyvbemutatóján vettem részt november 11-én, ahol Nathan Filer A zuhanás sokkja című regényét mutatták be. Helyszínül az Eiffel téri Costa Coffee-t választották – nem véletlenül.

A kép forrása: www.huffingtonpost.com

A bemutatót Illés Andrea nyitotta meg, a magyar kiadás szerkesztője. A zuhanás sokkját 2013-ban adták ki Angliában, és ahhoz képest, hogy a szerzőnek ez az első könyve, hatalmas sikert aratott: elnyerte a Costa Coffe által alapított Costa Book Awards 2 díját is, az Év legjobb könyvéért és az Első regényért járó díjakat. A könyv olyan problémákat érint, amelyekről nehéz beszélni: a Down-szindróma és a skizofrénia. Magyarország lakosságának 1%-át diagnosztizálták az utóbbival. A zuhanás sokkja viszont nemcsak érzékenyít a téma iránt, hanem még szórakoztató is. Kicsit eltér a megszokott forgatókönyvtől.

A rendezvény szereplői:

• Horváth Gergely műsorvezető
• Mészáros Béla színművész a TASZ Hullámvasút – Egy kicsit skizo fiú naplója című anti-stigma kampányának főszereplője
• Nádor Zsófia fordító
• És maga Nathan Filer, a szerző

Nathan Filer hátteréről egy keveset: „Filert a regény megírásához saját tapasztalatai vezették: tíz éven át dolgozott ápolóként elmegyógyintézetben." – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Horváth Gergely rá is kérdezett, hogy milyen indíttatás vezérelte még, hogy ennyire érzékeny lett a történet? Nathan kicsit szűkszavúan válaszolt, miszerint meg akarta ismerni az élő ember alapján elgondolt karaktert, ennek az eredménye lett a könyv. 

2 részlet hangzott el a bemutatón, amelyeket a szerző és a felolvasó, Mészáros Béla választottak. Szerencsére, egyik sem egyezett meg a beleolvasható részlettel. Az első önmagában is megállja a helyét, nem kell ismerni hozzá az egész könyvet, és azonkívül, hogy Matthew-ról, a főszereplőről kapunk egy képet, még rövid is – mondta mosolyogva a szerző. Majd hozzátette, miután elhangzott az adott részlet, hogy könnyű lett volna egy olyan skizofrénről írni, aki gonosz. Helyette van egy kis csoport, akik szeretik egymást, mégis elrontják valahol.

Igazán fellélegeztem ezek után. A hívogató marketing-szöveg valóban a valóságot rejti. Nem egy ipari séma-történetet fogok olvasni, nem kell sablon-karaktereket nyomon követnem. Ez olyan hétköznapinak hangzott, abban az értelem, hogy a tipikus beteg-hozzátartozó viszonyra ismertem a részletből. Mindannyian álltunk már az egyik vagy másik oldalon, bár eltérő körülményekkel. Ha betegek vagyunk, szeretteinket meg szeretnénk óvni a sok aggodalomtól, és inkább tettetjük a mosolygást, nincs baj. Ha mi állunk az aggódók szerepében, szánakozunk, de ezt megpróbáljuk elrejteni (zéró sikerrel), és mindent megteszünk, hogy örömet okozzunk a másiknak. A kettő ugyanaz. Annyira féltik a másikat, hogy megjátsszák magukat, azaz rosszul kommunikálnak, és egyik sem azt adja a másiknak, amit tulajdonképpen adni kíván.

Volt szó Magyarországról, de mi a helyzet Angliában? Ott másképp állnak a skizofréniához? – hangzott a kérdés Horváth Gergelytől. Azt gondoltam, az angolok előrébb járnak e téren, de Nathan szavai ezt megcáfolták. Nem közbeszéd tárgya ez a betegség, sőt ott is stigmával jelölik. Pedig igaz volt a bemutató elején elhangzott 1%, ennyi ember érintett az egész világon. Ez eléggé sok, mégis ennyire keveset beszélünk róla.

Majd következett a második részlet, amelyre Mészáros Béla kampányakor tett zárt osztályi látogatása alapján esett a választás. Itt már egészen biztos lettem abban, hogy a kiadó megtalálta a tökéletes hangot ehhez a könyvhöz. Még ha véletlenül is. Ebből megérné egy hangos könyv változat.
Műsorvezetőnk szerint ez a részlet is bizonyítja, hogy a könyv tele van idézhető és idézendő idézetekkel. De milyen megfontolás miatt ment pszichiátriára Nathan Filer? Drámát tanult az egyetemen, de más volt, mint amire számított. Mivel édesanyja ápolóként dolgozott az egyik kórházban, így ő szolgáltatta a példát rá. Kellett is a munka, ezért belevágott. 

 A beszélgetés során sokszor előjött a rendkívüli szeretet, ami a könyvből és annak összes karakteréből árad. Horváth Gergely egy picit meg is akasztotta a beszélgetés menetét az újra és újra feltett kérdésével, miszerint lehet tanítani ezt a fajta szeretetet? Végül is jogos a kérdés, de: „Ha megvan benned, bele is tudod tenni.” – hangzott az egyszerű válasz. Nathan azért ír, hogy mások elolvassák, és máshogy tekintsenek a regény központi témáira. Ezt a szándékot a díjak és az azoknak köszönhető nagy érdeklődés miatti eladás segítette.

Különös figura ez a fiatal angol. A könyve rangos díjakat és 30 nyelvre való lefordítást tudhat magáénak. Mégis a rendezvény alatt és után nem csak a szerzőt láttam, hallgattam, mint az előző könyvbemutatón. Azt az őszinte közvetlenséget adta, amivel nehezen találkozhatunk egy hivatalos eseményen (mindegy, hogy kávézóban tartják-e vagy sem). Hálás volt, amiért felálltam a hivatalos bemutató után, és kérdeztem tőle.